1939. szeptember 1-jén, hajnali 4 óra 45 perckor a Wehrmacht csapatai átlépik a lengyel határt, s ezzel visszavonhatatlanul kezdetét veszi a második világháború, minden idők legvéresebb és legtöbb emberáldozatot követelő háborúja. Hitler stratégiája – a még felkészületlen országok gyors lerohanása – Lengyelország esetében is fényesen beválik; mindössze négy hét alatt kapitulációra kényszerítik a gyenge haderőt felvonultató országot. A német propagandagépezet is sikeresen működik a zsidók elleni uszítás terén; a háború kitörése után szintén sokat szenvedő lengyel néppel könnyű elhitetni, hogy minden rossz okozói, a háború kirobbantói valójában a zsidók. A megszálló németek először csak jogaikat csorbítva, különböző pogromok bevezetésével alázzák meg a zsidóságot, majd megbélyegzik és gettókba terelik őket, végül pedig kezdetét veszi a minden emberi képzeletet felülmúló népirtás, a munka- és haláltáborokba való deportálás. A lengyel zsidóság egyedül áll szemben a félelmetesen működő náci gépezettel; harcában magára marad. Saját honfitársaik, a lengyelek elzárkóznak a segítségnyújtás minden formája elöl, a világ pedig ekkor még nem sokat tud a haláltáborokról, de nem is igen akar tudomást venni a zsidókérdés „végső megoldás” és „különleges bánásmód” néven emlegetett elintézéséről. Leon Uris, a 20. század nagy elbeszélője e könyvében is ragyogó írói éleslátással és történelmi hűséggel, de ugyanakkor a regényeire oly jellemző, fordulatos, izgalmakban bővelkedő cselekményvezetéssel és mély jellemábrázolással mutatja be a varsói gettó lakóinak reménytelennek tűnő harcát a több ezer éves zsidó kultúra átörökítéséért és egyáltalában a túlélésért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése