Shep Knacker már régóta kuporgat a „Másvilágra”: az akciós árfekvésű harmadik világba való idilli elvonulásra, ahol a dugipénze egy örökkévalóságig kitart. Ahol a Brooklyn és Queens közötti autópálya dugóit majd felváltja a „beszélgetés, a gondolkodás, a látás és a létezés” – na meg az elegendő alvás. Amikor váratlanul egymillió dollárért eladja lakásjavításokkal foglalkozó cégét, álma végre karnyújtásnyi közelségbe látszik kerülni. Glynis viszont, aki már huszonhat éve a felesége, végeláthatatlan kifogásokat eszel ki arra vonatkozóan, hogy éppen miért nem alkalmas az idő az utazásra. Belefáradván az általa alapított cégnél végzett rabszolgamunkába, Shep bejelenti, hogy ő bizony – vele vagy nélküle – nekivág, és egy bukolikus tanzániai szigetre költözik.
Az épp egy orvosi vizsgálatról érkező Glynisnek is vannak hírei: Shep nem mehet sehová, neki ugyanis feltétlenül szüksége van a férfi egészségbiztosítására. Egykettőre kiderül azonban, hogy a biztosításuk csak részben fedezi az asszony kezelésének horribilis összegeit, és Shep Másvilágra tartogatott pénzmagja a nyomás alatt hamarosan ripityára törik.
Az ugyancsak az amerikai egészségügyi rendszer emberéletekben mérhető költséges voltát feltáró három mellékszállal gazdagított Ennyit erről nyomon követi egy házasság fenekestül való felfordulását, melynek során a halálos betegség váratlan lehetőségnek bizonyul a gyengédségre és az újra fellángoló intimitásra. Gyászos témájára fittyet hányva Shriver lapozásra késztető energiával és száraz humorral ír, miközben azt a kérdést is feszegeti: mennyit ér egy emberélet?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése