Könyvajánló // 36. hét - Ősz
Egy bájos skót falucskában jómódú vendégsereg gyűlik össze, hogy megünnepelje Katy huszonegyedik születésnapját. Archie, a vidék egyik leggazdagabb földbirtokosa, feleségével és nővérével érkezik, aki húszévnyi távollét után tér vissza családjához. Az idős Violet igazi mátriárkaként irányítja gyermekei életét. Vagyonos fia, Edmund sötét titkot takargat újdonsült felesége elől, ám most leleplezés fenyegeti, míg meg nem jelenik a Kagylókeresők-ből jól ismert Noel Keeling. Ígéretek születnek, szívek törnek össze, és rég eltemetett családi titkok törnek a felszínre…
******************************
Az 1950-es években egy kisváros karizmatikus lelkésze küzd, hogy visszaszerezze hivatásába vetett hitét, a családját és a boldogságot, amelyet egy tragédia következtében vesztett el. A Pulitzer-díjas szerzőnő újabb csodálatos hangvételű kötetet írt.
******************************
Az újrakezdés szívás.
Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk – éppen az utolsó gimis évem előtt –, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt… akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése