Könyvajánló // 40. hét - Ősz

Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. - Bolondulásig

Jó ötlet-e letagadni a korunkat netes párkeresésnél?

Mihez kezdesz, ha a barátnőd hatvanadik születésnapja egybeesik a barátod harmincadik születésnapjával?

Szégyelljük-e magunkat, ha főnöztetünk, amikor az egyik gyerekünk tetves?

Tényleg twittel a Dalai Láma, vagy azt az egyik titkára csinálja helyette?

Lefeküdni valakivel két randi és hatheti sms-ezés után ugyanaz, mint férjhez menni két találkozás és hat hónapi levelezés után Jane Austen korában?

Efféle dilemmákon emésztődve csetlik-botlik Bridget Jones a szinglianyaság buktatói között…

És közben újra felfedezi a nőiségét – abban az életszakaszban, amelyet egyesek képesek az otromba és ósdi „középkorúság” szóval meghatározni.

Igen, bridzselők, Bridget visszajött – és bármilyen meglepő, közben felnőtt lett, legalábbis egy kicsit. Most ötvenegy éves, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán megint egyedül van, és két kisgyerekről is gondoskodnia kell, valamint mellettük is időt szakítani szexi fiatal fiújára.

Utolsó találkozásunk óta Bridget fölfedezte a Twittert (ő @JoneseyBJ), lecserélte a chardonnayt koktélra, és már nem önsegélyező könyveket olvas, hanem gyermeknevelési szakirodalmat. Persze, megint hebrencs kalandokba bonyolódik, de olykor – merjük kijelenteni? – mintha érzelmi érettségről árulkodna a viselkedése.

Igaz, továbbra is képes olyan kelekótyaságokra, mint egy balul végződő botoxoztatás.